665 avagy egy híján a Sátán

Elsőként néhány érdekes nevet sorolnék fel ismerkedés gyanánt: Vinnai András szerző, Göttinger Pál rendező, Albert Alpár díszlettervező, Cári Tibor zeneszerző, Kiss Attila – Shurman, Magyari Etelka – lány, Bandi András Zsolt – após, Éder Enikő – anyós, Tokai Andrea – moderátor. Talán azért, mivel ők tartópillérei a Furnitur c. előadásnak. Tudnék – és nem tudnák – több nevet is felsorolni, de ez már csak a körítés lenne az amúgy is árnyalt, csipke-finom humorral és ironikus elemekkel díszített musicalhez.

Korán meglátszik, melyik tejből lesz a jó túró – hangzik el az előadásban. Viszont gyakorlatban nem is olyan korai, sőt jó kis időt igényel a csatlakozás, s a néző nehezebben indul el Shurmannal az előtérből a fürdőszoba felé vezető úton. De ettől eltekintve elmondhatjuk, hogy korán meglátszik melyik előadásból lesz remekmű. A Csiky Gergely Állami Magyar Színház egy nagyszerű, helyes kis előadást osztott meg a nézőkkel.

Igen, megosztotta. Ez nemcsak olyan facebookszerű tetszikelés, hanem megosztás is. 

Hiszen ki ne érezte volna át, s ki nem vitte volna át a saját életébe, akár egy pillanat erejéig is, azokat a jeleneteket, melyet az áruház falai határoltak el (vagy sem). Mintha az Ikeában az egyik berendezett, skatulyaszerű szoba ágyán ülnék a kedvesemmel, s épp azt tervezgetnénk, hogy most akkor befér a gyerekágy a bal sarokba, a szekrény és az asztal mellé, vagy sem. Hiszen az ember fia és lánya elég ingerlékeny és idegbeteg lesz, amikor bekövetkezik a Váltás (s ez nem épp Megváltás). Egy harmadikkal gyarapodik a család: a pocaklakóval. S bizony-bizony kilenc hónap után a pocaklakó külön ágyra, szobára, világra vágyik, s eközben nem kímélve a szülők tűrőképességét, alvókáját és mindennapjait, valamint mindenperceit. S ha netán bekövetkezik a törés, itt szó szerint a 665-ös sorszámú ügyfél, azaz Schurman betöri a tükröt. De nem kell bepánikolni, ez nem okoz hét évig tartó szerencsétlenséget. Tüstént megjelennek a technikusok és az ipari porszívóval könnyedén és szellemesen felszippantják a szemetet. A dalok, a zene és a tánc, valamint a fények teljesen belesimulnak, sőt kiegészítői az előadásnak. Mindezek lágyan ásnak le a lélek igazságáig az ipari porszívóval ellentétben, mely a lelket is kiszívja az emberből. Amennyire unja, sőt idegesíti a nézőt a kelletlen, mindig, mindenhol felbukkanó fürj, akkora lelkesedéssel várja az após-anyós párost. Tipikus, s mégis sziporkázó karakterek, melyek mindent jól ismernek és szeretnek. Jobban, mint bárki más. S velük lehetetlen ellenkezni, hiszen mit is mondhatnál erre, hogy ha ezt kapod válaszul: Hogy áll a hajam? Igyál.

 

Nehéz tükör által tisztán látni, ez akár klisé is lehetne, de mégsem az. Hiszen az élet olyan, mint egy tükör. Ahogy nézed, úgy néz vissza rád. De vajon mi történik akkor, ha a tükörből nem saját képünk néz vissza? Hanem annál inkább a félelmeink, s hibáink tükröződnek benne?

Itt a költői kérdés: vajon mit láthat a tükörben a 666-os ügyfél?

Székely Bogi